blog | múlt | bakterfütty | deviantART | myspace | sáááárga | pettyeslilazako | csütörtök | borvirág | csak? | radiohead blog | sleep | PULP | nemhivatalos Beck | ye-ye |

káosz-vidék

2006. április 16., vasárnap

itt van egy kis papír előttem, amire felírtam, hogy mikor, mennyit és milyen kaját kell adni a nyusziknak. személyreszabott étrendjük van ám. foltosnyuszi, szürke agresszív nyuszi, kövér anyanyúl soksok kisnyuszival. remek kis társaság. komolyan. és nagyon szerettek engem délelőtt, mert kedves voltam hozzájuk, megsimogattam őket, friss vizet is adtam nekik. nem néztek rám vádlón és nem kérdeztek semmit.

és újra tihanyban vagyok. ennyit tudok még mondani. bármikor odamehetek. és ez a legmegnyugtatóbb dolog a világon.

hát ez az utolsó post. elhaladok a könyvesbolt előtt és beintek újra a klimt könyvnek. koradélután felszállok a vonatra, és igazán gondtalannak érzem magam. abban a pici faluban, ahol van egy nyaralónk, este elmegyek a KLUB-ba. ami igazából egy ugyan olyan ház, mint az összes többi arrafelé. de van biliárdasztal, meg egy szoba ahol az összes falon régi bravo poszterek vannak. és végül nagypapám képkeretező műhelyében állok a pult mögött és fémdobozból eszem az m&m's cukorkát.

.: kandinszkij írta 12:59-kor

2006. április 13., csütörtök

átmentem egy vizsgán. habár valószínűleg csak azért mert elhitték rólam, hogy tudok angolul és mert kedvelem george segalt. de tulajdonképp ez nem jelent semmit. úgyis csupa jelentéktelen dologról szeretnék írni. például olyanról, hogy ma takarítok. meg hogy nem álmodtam semmit. nagy feketeség. ennyi volt. eltűntek a boldog gondolatok. az imént ültem a szomszéd szobában a földön, próbáltam visszaemlékezni milyen volt, amikor még volt ott élet. most hideg van, por, és mindenhol elfeledett filmek, valentin-napi ajándékok hevernek. és halott növények. vannak családi fotók is. mindenkinek rövid a haja és mindenki ugyanúgy mosolyog. én harrypotter vagyok, bátyám meg kopasz. legkisebb hugom porcelánbaba. ilyenek voltunk.

rámestek a polcról régi dolgok. dobozok. nem is emlékeztem már mik vannak bennük. az egyikben egy picike szoba volt, apró franciaablakkal, rácsszerű fallal, kottatartóval, hegedűvel, tanárral és egy tehetségtelen hegedűssel. a másikban nagy tornaterem volt, tüllszoknyás kislányokkal és egy borzasztó unalmas vangelis dallal. a következő doboz nagyon nagy volt. abban már egy egész focipálya volt, lovagló, kéksapkás kislánnyal. nagyon sok régi dolgot találtam. nagyonsokat. erdei kirándulásokat hollókő környékén, biciklitúrákat, egyiket a Mosel partján, másikat Ausztriában összevissza. jégbarlangok, vízesések, titokzatos kastélyok, vadvizievezés és sátorozás. borzasztó kalandos dolgok. és egy üres doboz vár most arra, hogy beletegyem az elmúlt 5 évet. már csak kevés idő...      

.: kandinszkij írta 14:43-kor

2006. április 12., szerda

újra van playlist. hazajöttem és tudtam miket akarok hallani.

• tegan and sara - walking with a ghost
• pulp - mile end
• doves - there goes the fear
• camera obscura - shine like a new pin
• echo and the bunnyman - the killing moon
• tears for fears - head over heels
• travis - standing on my own
• beck - forcefield
• the kinks - living on a thin line
• television - marquee moon
• the who - magic bus
• blur - chemical world
• pulp - pencil skirt
• pelle carlberg - riverbank
• willy mason - 21st century boy
• bob dylan - hurricane

mostmár csak kevés idő és jobban leszek. csak nem mindegy hogy mennyi az a kevés. és mi az a jó. én semmit sem tudok.

amikor kicsi koromban fetrengtem sírva az ágyon és azt kívántam, bárcsak mindenki békén hagyna, azthiszem egyátalán nem gondoltam bele, hogy milyen kétségbeejtő is a csend.

.: kandinszkij írta 20:54-kor

2006. április 11., kedd

folyamatosan meg akartam tervezni mi a francot írjak ide. és az elmúlt napokban annyi postot kezdtem el írni, mint még soha. egyiket sem publikáltam persze. nem megy ez nekem. nagyon nem. semmisem igazából. nem tudok zenét hallgatni. nem tudok enni. nem tudok (azaz már inkább nem akarok) aludni. és nem tudok igazat mondani. csak azt hajtogatom, hogy nemtudom. nemtudom. nemtudom. legértékesebb alkotásom pedig egy 7x7 cm-es kép, amit ráadásul nem is most festettem. csak rendberaktam. 10 perces munka volt. felnagyítom, sokszorozom és telepakolom vele a mappám. nincs senki akinek megmutathatnám. nincs itt senki.  

.: kandinszkij írta 0:32-kor

2006. április 5., szerda

a mai nap egyetlen értelmes része a beck koncert volt. néztem és jókedvem volt. negyven percig. a végén az őrült e-pro, aztán... aztán nincs is még vége. átvertek a nyáron. nincs is vége. felmennek az emberek a színpadra. bénán táncolnak. és get real paid. na én ilyen koncertet akarok.

.: kandinszkij írta 21:18-kor

2006. április 4., kedd

the raconteurs - steady, as she goes. azthiszem ez most a kedvenc számom. a klipjében jack white újra kisfiú. kedves, vicces, sárga gitáros kisfiú. kedvelem.

háromszor mentem el az épület előtt, mire rájöttem, hogy hová is indultam. az ajtón ugyan volt kilincs, de nem lehetett használni... végül nem is kellett, mert egyenruhás suhancok nyitottak nekem mosolyogva ajtót. nagy épület volt, magas és csillogó irodaház. bátortalanul lépkedtem a pulthoz, ahol életemben először próbálhattam ki, milyen érzés azt a fém gombalakú csengőt megnyomni, annak érdekében, hogy valaki foglalkozzon velem. a negyedik emeletre kellett mennem. persze a mellettem utazó nő és férfi épp a holnapi randijukat beszélték meg, úgyhogy kissé kellemetlenül éreztem magam abban a liftben. ami ekkor még egészen rendhagyó módon működött. persze, mert nem én nyomkodtam a gombokat. miért van az, hogy ha az ember kiszáll egy liftből, az ottmaradó emberek elköszönnek tőle? mindegy. ottvoltam a puha folyosón. kedvem lett volna lefeküdni a földre olyan szép és puha volt a szőnyeg. találomra bementem egy ajtón, amire mindenféle betűk meg számok voltak kiírva, valami számomra érthetetlen rendszerben. kaptam ott egy papírt. otthagytam cserébe a nevemet nekik. mikor kifelé indultam, még épp hallottam, hogy két nő összeveszett az u betűn. azthittem majd könnyedén lejutok. be a liftbe, gombot megnyom, ajtó becsuk. elindult. aztán kinyílt az ajtó, én kiszálltam, helyettem beszállt egy nő, persze köszönt is. aztán álltam a folyosón, velem szemben egyetlen ajtó, amire ki volt írva, hogy válóperes ügyvéd. nem - gondoltam - nem itt jöttem be. megfordultam. VII. emelet. vissza a lifthez, újra beszálltam, megint megnyomkodtam a gombokat, amik, mondanom sem kell, szintén puhák voltak. most már okosabb voltam, figyeltem a pirosan villogó számokat, hogy épp hol tartunk. az ötödik emeletnél kétszer is megálltunk, negyedik meg nem is volt. aztán leértem. balra ott a pultosfiú. elöttem az ajtó. egyenruhás fiúk sehol. az ajtó mégis kinyílt. én kiszaladtam. visszanéztem, de csak egy gyros árust láttam a hátam mögött.     

.: kandinszkij írta 15:58-kor

2006. április 2., vasárnap

az én életem tökéletes. ha csak körülnézek most a közvetlen környezetemben... minden hibátlan és minden, amit be kellett fejezni, be van fejezve. fotók vannak a tükröm köré tűzve és a tegnapi éjszakám rúzsfoltos emléke még látszik a párnámon. a döntéseim és reakcióim mindig az adott helyzetnek megfelelő leglogikusabb választások. harmónikusak a mindennapjaim. a kezem sosem remeg, olyannyira nem, hogy első osztályú porcelánfestő vagyok herenden. kimagasló teljesítményt gyújtok a pikkelyek festésénél például. délutánonként, ha időm engedi filozófiai előadásokra járok. esténként a barátaimmal beszélgetek. ülünk egy nagy szőnyegen körben, fogjuk egymás kezét és beszélünk. érzem, hogy fontos vagyok nekik. és ilyenkor mérhetetlen boldogság tölt el.

.: kandinszkij írta 20:52-kor

sajátságos, sejtelmes és szörnyűséges tengeri szerzet

"Messze bent a tengeren van egy elvarázsolt sziget. Csak kedden és pénteken látható. Ezért nincs rajta a térképeken. Áll ezen a szigeten egy óriási kastély, a kastélyban pedig egy előkelő, nemesi származék tengeriszörny-család él. Velük él Locspocs is. Ez a történet róla szól."

.: kandinszkij írta 8:22-kor

2006. április 1., szombat

róka leszek

ma sok szép fotót láttam sokfelé. meg képeket filmekből, amiket megjegyeztem és amelyek hatására eldöntöttem, hogy vörösre fogom festeni a hajam. szép ez a mai nap, bármilyen furcsán/értetlenül is nézek rátok. tegnap este ideges voltam, remegett a kezem de mostanra lenyugodtam, tűzőgépet sem vágtam senki fejéhez. kaptam télifagyit a bátyámtól. meglepő cselekedet. sőt, táblákat is szerzett nekem festéshez. méginkább meglepő. KÜLÖNÖS. tudjátok hazafeléjövet azt álmodtam, hogy férjhez mentem. kedves álom volt. vörös volt a hajam benne. aztán láttam egy kisfiút az apukájával beszélgetni. a kisfiú aztmondta: "apu elhatároztam hogy megtanulok biciklizni." pontosan ezeket a szavakat használta, pedig nagyonpici fiúcska volt. aztán térdig gázoltam a dunában.

csendes vagyok. ez a legújabb hobbim. kings of convenience-t hallgatok. jaés dEUS-t. (sziget. emberek sziget!) a napokban pedig björköt akartam. aztán nemtaláltam, pedig meg kellett volna lennie az összes albumnak. de most előkerültek végre. kár, hogy már nincs is kedvem björkhöz...

ja, hétfőn lesz meg a magyarvizsgám eredménye. klassz lesz. biztos el fogok kicsit keseredni. de lehet hogy nemannyira.   

a clockwork orange. ezt is néztem ma. és még sok mást is.

nem kellene most itthon lennem. megyek megmentem a várost. adjatok homokzsákokat.

így. szép ez a kép. szép ez a lány.

.: kandinszkij írta 19:31-kor

2006. március 30., csütörtök

úgy kezdődött, hogy mostanában 3-4 órákat alszom csak éjjelente. festek és szemléletetváltok helyette inkább. reggelente aztán felváltva vagyok álmos és iszonyú eltökélt. sok kávét is iszom. rendeskislány módjára bejárok az iskolába. és csendben vagyok az órákon. csendben vagyok mindig. azt se tudom mi történik ott az emberekkel. elindult a huta, de erre is csak a szagokból jöttem rá. mindegy, ez most lényegtelen. délután sietek haza, rajztáblával a kezemben. megküzdve esővel/széllel/tömeggel. borzasztó izgalmas ugye?

majd megtanulok újra blogot írni. ez így idétlen.

.: kandinszkij írta 17:43-kor

2006. március 28., kedd

azóta, hogy megfogadtam, kicsit békén hagyom a számítógépem, minden nap írok blogot. remek. tegnap egész este egy olyan képpel kínlódtam, amihez tulajdonképpen semmi kedvem nem volt, de azért befejezetem. mondanom sem kell, ma kiderült, mindez tökfelesleges volt, ugyanis a tanárom elutazott kínába. a hülye gazdasági ismeretek dolgozatomat viszont nem írtam meg tegnap, minek eredményeképp évvégén mehetek osztályozóvizsgára vagy mittudomén. talán foglalkozni kellene a dologgal, különben nem lesz soha okj vizsgám.

sétállgattam astorián, találkoztam kedvesemberrel, ültem moszkván, találkoztam másik kedvesemberrel. nem ittam kávét. nem néztem dogvillet. antonyt és arcade firet hallgatok. csak. de majd akarok menni eels-re. vagy mittudomén. akartam telefonálni is délután, mert nem voltam jól, de aztán mégse tettem. nemtudom. kiábrándult vagyok. jaigen quimbyt is hallgatok. szeretem.

.: kandinszkij írta 18:36-kor

2006. március 27., hétfő

még csak az előkészületeknél tartok, de máris három helyen vágtam el a kezem és 2 tubus festéket folyattam ki feleslegesen. persze a vázlatok valahol nem rendeltetésszerű helyen tartózkodnak, afrancsetudja miért. a fejem felett nyitva az ablak, tavaszillat van, szerelmespárok ülnek a szomszéd háztetőn és én nemtalálom a csúzlim... Most sokat fogok aggodalmaskodni, hátha sikerül majd az őrületbe kergetni az embereket. remek szórakozás lesz. :)

.: kandinszkij írta 18:35-kor

2006. március 26., vasárnap

helló. indulnom kellene. de elvesztettem az időérzékem. ugye már egy év múlva van?

.: kandinszkij írta 17:27-kor

mostpedig hülye katonás filmet fogok nézni. sir yes sir.

hé, valaki, ha ottvagy már a fejemben, irányíts. én belefáradtam. marionett bábu vagyok, a kezeimlábaim összevissza állnak mindenféle természetellenes irányba. ottvagyok egy kurvanagy emeletesház tetején és nincsen semmi de semmi élő a környezetemben. hihetetlenül rideg minden.

pulp - mile end.

.: kandinszkij írta 9:04-kor

2006. március 25., szombat

borzasztó fejfájás egészhéten. az őrület határán. és csak antonyt tudtam hallgatni. egész egyszerű okokból, ugyanis csak tőle nem fájdult meg a fejem mégjobban... Egyébként nagybevásároltam, mostmár igazán minden kellék megvan ahhoz, hogy fessek. SŐT festettem is, de az eredmény égetniavalóan rossz lett. kétségbe is vagyok kissé esve.

valami olyan zene kellene most amivel régi érzéseket tudok felidézni. kicsit vissza is mennék, kicsit el is innen. felpofozni saját régi és jövőbeli énem. hamár senki sem tette meg és nem is fogja megtenni helyettem soha. hol vannak a nagy kétségbeesések, a nagy csalódások? nemjóezígy. borzasztó nihill közepéről magyaráznék én művészetről meg holmi önmegvalósításról, csak aztán mindig gyorsan visszaszaladok a fekete cilinderbe. bobek vagyok. for today i am a child.

2 soronként elalszom... a szemeim helyett vmi hártya szerű dolog nőtt, nem látok tőle. a számban pedig egy műanyag pohár van. kellemetlen érzés.

én nemtudok írni mostanában. valaki másszon bele a fejembe, és irányítson.

.: kandinszkij írta 19:04-kor

2006. március 21., kedd

jegesmedveolaj fejfájásra. biztos meg fogok tőle gyógyulni. természetesen.

leveket írok egész nap. najó nem, néha alszom is közben. azaz aludtam. most éber vagyok, és hirtelen nagyon jól megy az angol. itt a tavasz. persze csak ma, amikor úgysem megyek sehová. majd holnap. majd holnap. most fontos dolgom van itthon. háhá titokzatosén. :)

you shouldn't read Dostoevsky at your age  

.: kandinszkij írta 17:11-kor

2006. március 19., vasárnap

i fell in love with a dead boy

.: kandinszkij írta 19:01-kor

sárga este. még mindig ugyan ott. boltívek alatt, betört kirakatüvegek előtt lassan menetelve. majdnem ott, ahonnan indultunk. aztán máshol, egy másik nevenincs napon láttam anyukám mákdarálóját.

.: kandinszkij írta 18:58-kor

már megint milyen nap van. jajj. minden nap utolsó nap. hippy hippy shake. tegnap voltak ütközések. tipikus oscardíjasfilm. .

több mint 24 órás munkaidő. mostmilesz. éjjel félelmetesek itt a falak. viszont van egy remek sarok, ahol lehet ülni felhúzott lábakkal, előre-hátra hintázva, zenét hallgatva. még az sem érdekel, ha közben mindenhonnan ellopják az autókat. pizzát álmodtam. ma nincsenek gondolataim. rá van írva a kezemre hogy elliott smith. és van rajta rózsaszín pecsét is. az csúnya. 5-4-3-2-1.

dehogyis, igazából nem is itt vagyok most. sétállok pesten a dunaparton, villamos sínek és drága kávézók között. sárga fények vannak körülöttem, sok kicsi pont minden irányból, fúj a szél, fázik a kezem. és egy csónak sincs a dunán. miért nincsenek mostmár csónakok? fehérsapkás csónakosokkal. akiknek rekedt hangjuk van és félelmetes történeteket mesélnek evezés közben.

senki sincsen itt. csak albert, a pislogó szekrény. de vele nem lehet sakkozni...

van sok almám ebédre.

.: kandinszkij írta 13:00-kor

2006. március 14., kedd

I don't like the word 'blog' it sounds like an Australian toilet

.: kandinszkij írta 21:23-kor